Az úgy kezdődött, hogy Ádám barátom már tizeniksz éve jár Olaszországba motorostúrázni, és mivel nekem elmaradt most tavasszal a rossz időjárás miatt a horvát túra, hát bejelentkeztem: én is mennék.
A túra koncepciója, hogy Olaszország északi részén, Bolzano autonóm megye területén, azaz Südtirol és Dolomitok fogunk lakni, és onnan csillagtúra-szerűen járjuk be a környék hegyi útjait, hágóit és völgyeit. Mivel ez Budapesttől röpke 800-900 km távolságra van, ami egy monster (illetve a résztvevők egyéb olasz motorjainak) nyergében nem túl komfortos távolság, autóval terveztük megtenni a távot úgy, hogy motor utánfutón jön velünk.
Mivel én még sosem csináltam ilyet, szinte nulláról kellett kezdenem a szervezést, főleg fejben:
Először is kell egy autó vonóhoroggal - ha ez megvan, akkor a költségek nagyjából az alábbiak szerint alakulnak:
- Utánfutó: nekem barát (ismerős) szerezte kölcsön, egyébként 3.500-4.000,- Ft/nap körül mozognak, és némi kauciót is ott kell hagyni.
- Útiköltség: kb. 2000 km oda-vissza, a BMW 7,5l/100km fogyasztását nézve kell 150 liter gázolaj, ez kb. 75-80.000,- Ft, ha két főre vesszük, akkor 35-40.000,- Ft/fő
- Szállás: 25-30 EUR/fő/éj, 5 éjszakával számolva ez 150 EUR (45.000,- Ft)
- Kaja: kb. 20-25 EUR naponta, ez 125 EUR (37.500,- Ft)
- Ottani benzin: ez nagyon túra és motor függő, nekem a monster kb. 6 litert fogyasztott odakint, ez napi 30 EUR összeget jelentett, azaz 120 EUR (36.000,- Ft)
Nem egy olcsó út, de minőségre sem keverendő össze pl egy szlovák túrával.
Fejben megvolt tehát hogy mi kell, és mibe fog kerülni, nekiláttam az előkészületeknek. Mivel az indulás előtti héten a családdal nyaraltam a balatonon, kicsit kapkodós lett az előkészület: munkaügyben amúgy is fel kellett jönnöm Pestre szerdán, ezért ezt a fél napot a szervezéssel töltöttem: elvittem a motort átnézetni, kicseréltetni pár lötyögő csavart, egyebet. Alaposan letisztítottam brigéciollal, a hátsó lánckereket-láncot is, majd bekentem. Még egyszer átnéztem az elejétől-végéig, minden működik, minden ép és tiszta.
Már pár hete észrevettem, hogy a kocsi bal hátsó kereke ereszt. Na nem nagyon, de kb. két hét alatt leesett a nyomása 1,8-16 körüli értékre, így útbaejtettem egy gumist.
Kerék le, vízbe be, semmi, no buborék. Mondom a helyzetet, vakarózás, megint vízbe be, semmi. Kiveszik, nézik a felni belsejét, kenegetik, és hát ott ereszt. A felni. Sziszegtem, basszameg, a felni van elrepedve. Megoldás? Semmi gáz, hegeszteni lehet, hagyjam ott, pár nap alatt kész.
De hogy a francba hagyjam ott, amikor nincs pótkerekem, és kell az autó, megyek vissza Balatonra? Jött a megoldás, max. 1 nap alatt megoldják, tegyük fel addig a téli gumit. Aha, az meg a BMW szervizben van letárolva. Hány óra? Négy, szerviz (és a gumis) ötig van nyitva. Mindegy, megoldjuk. Elrongyoltam a szervizbe, kikértem a bal hátsó gumit, vissza a gumishoz: bezárt. Kurva dugók, kurva forgalom. Mindegy, vissza kellett mennem a családhoz a Balcsira, utaztattam a kereket is.
A hétvégém azzal telt, hogy a hétfői napomat másodpercre beosztottam, hogy a munka mellett mindenre legyen időm: gumisnál kerék lead, utána motorhoz javított sárvédő felvesz. Meló. Vissza a kerékért, téligumit szervizbe vissza, el az utánfutóért, haza, motorra sárvédő feltesz. Túra dolgait összepakol. Összerogy, alszik.
Ember tervez...
Ádámék hétfőn indultak, én kedden, mert nekem ez a nap is munkával telt, illetve volt így egy kis laufom rákészülni. Hétfő reggel gumisnál közölték, hogy kolléga, aki hegesztene, beteg, szerdára tudják vállalni. Miért, szerdára meggyógyul? Remélik. Mindegy, én szerdán már Nova Levantében akarok motorozni. Ötlet? Hát, felniklinika. Isteni!
Telefon, persze, meg tudják csinálni, szerdán vigyem be. Az nem jó, nekem ma kell, mert holnap utazom. Negyedóra rimánkodás után mondja az ember, hogy oké, félnégyre guruljak oda, négyre meghegeszti. Szuper, az utánfutót ötig tudom átvenni.
Közben telefon Ádámtól, úton vannak, már elhagyták Wien-t, de a motorja slusszkulcsa otthon maradt. Röhögés. Persze, viszem utánuk, legalább kedden biciklivel megmásszák valamelyik közeli csúcsot. Ez plusz egy program, persze a város másik végén lakik. Nembaj.
Délután háromkor landoltam a felniklinikán, srác nagyon készséges volt, lekapta a kereket, arról a gumit, és mutatta, mi a gond. Amikor a kereket felgumizták, a gép kanala megcsúszhatott a peremen, és megsértette a felni belső részét. Ami nem rögtön repedt át, hanem egy kátyú megüthette, és akkor.
Nem telt bele fél óra, úton voltam az utánfutóért. Berobogtam arra a telepre, ahol a tulaj tárolta, befaroltam (rendőrkanyar), és már akasztottuk is a vonóhorogra. Dugtam volna az elektromos csatlakozót, ami ugye a futó lámpáját illetve indexét működteti, hát nem megy. Teljesen más a futó csatlakozója, mint a BMW vonóhorgáé. Paff. Nembaj, go go go, mert fel kell venni Ádám slusszkulcsát, és előtte még le kell dobni a futót a garázsba. Ha rá tudok fordulni, mert nagyon szűk a bejárat.
Menet közben telefon BMW szervizbe, hogy is van ez, hogy a szabvány gyári vonóhorogra nem tudom rátenni a szabvány utánfutót? Hát átalakító kell. Van? Mázlim van, fekszik a raktárban 1, azaz egy darab, nem is tudják, miért. 10 ezer. Kell, holnap reggel felveszem, ne adják el!
Itt már zsibbadt az agyam, mi jöhet még? Spanifer! Az nincs. Gyorsan, hogy egy OBI? 4 km kitérő, nembaj, gyerünk. Pattogott mögöttem az utánfutó, féklámpa és index nélkül, sebaj, a kocsin van, figyeljék azt.
Obiban megvettem a spanifereket, irány haza, letenni a futót a garázsba. Mint kés a vajba, úgy fordultam be vele, nem lesz itt gond a kimenetellel sem, gondoltam. Aha, hiszed. Tipli ki zuglóba a motor kulcsáért, majd haza.
Másnap útnak indítottam kiscsaládom táborba/munkahelyre, majd lecuccoltam a garázsba. Beálltam irányba, orral a kijárat felé az autóval, rákötöttem a futót, vettem egy nagy levegőt, és rátoltam a motort. Életemben először tettem fel utánfutóra motort, de másodjára a helyén volt (borulás nélkül!), jöhetett a spaniferezés. Aminek a lényege, hogy úgy szorítsuk meg, hogy a motort - általában egy második személy - leterheli, hogy zökkenőknél ne tudjon nagyon mozogni, rúgózni. Na, jött a bűvészkedés, hogy rajta ülök a motoron, nyomom lefelé, mint a zállat, és közben próbálom a spanifereket húzni-szorítani. Röpke másfél óra múlva készen álltam az indulásra.
Nyakamon folyt a víz, tiszta mocsok voltam, kábé egyórás késésben az eredeti ütemtervemhez képest, de a motor a futón volt, cuccok a csomagtartóban (slusszkulcsot négyszer ellenőriztem), már csak el kell indulni. Naja, de a garázsban nagy szűken lehet csak ráfordulni a kijáratra, és a futó jobb hátsó kerek egyszerűen nem megy el. Nem fér el. Autó a lejtőn, futó felakadva a forduló falára, rólam ömlik a víz. Óvatosan visszagurultam, magam sem tudom, hogyan tili-toliztam percekig, amíg egyszercsak ráállt az ívre az utánfutó, és kigördültem a napfényre.
Az első fekvőrendőrig jutottam, ahol a zökkenéstől a motor annyit mondott, nyekk, és kb 45 fokot balra dőlve benézett a tükörbe. A frász jött rám, mit baszhattam el? Hát az egyik spanifert fordítva fűztem be. Megigazít, sóhajt, félliteres víz lehajt, kocsiba visszaül, gyia.
A budaörsi szervizben már csak röpke negyedóra volt felvenni a szükséges alkatrészt, leadni a teljesen szükségtelenül hurcolt téli kereket, és már úton is voltam Nova Levante-be.
->folyt.köv<-
(videók is lesznek)
