SGE went to Australia-ex Egyszer eldobtam a motor

Nem irok semmit regota. Evvan.

Röviden: MV Agusta ment, Ducati 848 pályagep jött. Phillip Island-en végre megint lehetett kamerát használni, enjoy. Sajnos a quick shifter kicsit rakoncátlankodott, és üresbe dobálta nagy fordulatszámon a váltót, de ezen lehet javitani, állitani.

Itt most jön a tél, és jó kis projekt lesz a motor az esős hónapokra: meglévő pályaidom ugrik, alapos tisztitás után olajcsere, csavarok meghúzása, mindenféle beállitgatás, és új idomszett a terv. Majd lesz videó és fénykép az már biztos.

Igen, régóta nem volt semmi, mivel család, munka, házvétel és felújítás, úgyhogy nemcsak erre a blogra, de motorozásra sem nagyon volt időm.

Éppen ezért pár hete egy egész napot töltöttem a Melbourne-től észak-keletre lévő Lake Mountains nevű hegységben, illetve az azt környező utakon, amiről videót is készítettem. Most a chest mount foglalatot használtam, talán kissé feljebb kellett volna rögzíteni, hogy ne csak a tankot vegye.

Március 25-én pedig Philip Island megint, viszem ezt a ruhára erősíthető kamera csatlakozást, zsebben a kamera, aztán a rajtot követően megpróbálom beüzemelni, hogy végre készüljön arról is felvétel.

És most a Lake Mountain.

Készülget egy ideje ez a poszt, de valahogy nem akart összeállni. Na majd most. Szóval.

Azt tudtam, hogy ez az egyik leggyorsabb Motogp pálya a világon, de hogy ez mit is jelent valójában, arra nem voltam felkészülve. 

Mert hogy általában miért megy a Zember pályázni? Hogy ott biztonságos körülmények között:

• feszegesse a határokat
• fejlődjön
• erről esetleg videót készítsen.

A Philip Island MotoGP pályán motoros napok alkalmával két dolgot különösen tilos csinálni, eme szabályok megszegése AZONNALI kitiltást (azaz el kell hagynod a pályát, nem mehetsz vissza), és egyes esetekben (a leírásban nincs részletezve, ez pontosan mit jelent) hosszú távú eltiltást von maga után. Na szóval a két dolog, amit tilos:

1. Bármilyen mozgó- vagy állókép rögzítésére alkalmas eszközt a pályára vinni, és ott üzemeltetni, azzal mozgó- vagy állóképet készíteni.
2. Bármilyen lap timer berendezést a pályára vinni, ott működtetni.

Meg vagyok átkozva. Vagy egyszerűen minden olasz motornak ez a rákfenéje, Achilles sarka, mittoménmije. A monsterrel is voltak indítási problémák, fogták túl nagy hengerűrtartalomra (nem vicc, szakszervizben), akkumulátorra, mittomén milyen szenzorra. Cserélték, állították, nézegették, ciccegtek. Valamennyire megoldották, de sosem lett száz.

Ma elmentem egy kollégával Melbourne környékén motorozni, tekeregtünk egy jót, majd beálltunk egy kávézó elé pihenni, na meg kávézni. Gépek szépen premierbe, csilivili, kávé kézbe, ülünk egy asztalnál, sunshine happy. Útvonalat megterveztük, kelljünk, gyia. Kulcs be, gyújtás, egérmozi, nyikinyiknyiknyik....semmi. Miafranc, benzin van benne, nincs sebességben, kuplung behúzva, riasztó kioldva. Kezdjük újra: gyújtás levesz, riasztó bekapcs-kikapcs, gyújtás ráad, egérmozi lemegy, gázkarhoz nem nyúlunk, kuplung behúz, nyikinyiknyiknyik..... semmi. Hót ciki, víz patakokban a hátamon meg a sisak alatt. Nyikinyiknyik krrrrrrrrr... semmi.

A vége szerviz lett, értem jöttek, bevitték. Típushiba, elektromos izé és gyári riasztó izé összeakad, csere, az megoldja. Reméljük.

Szóval hogy milyen motorok is vannak errefelé.

Akárcsak autóból, motorból is a helyi és/vagy közeli gyártású modellek dominálnak erősen, azaz a japán, indiai, koreai márkák (motorokról fogok írni, nem robogókról). Honda, Yamaha és Suzuki minden mennyiségben. Elvétve Hyosung.

Az európai modellek ritkák, és erősen luxus kategóriákba tartoznak, és nem csak maga a gép, hanem a fenntartás, szerviz, esetleges javítás is.

Mielőtt kijöttem, eltökéltem, hogy az úr pokolban is úr, ha már otthon BMW-m volt, itt is az lesz.

Lassan két hete, hogy megérkeztünk Ausztráliába. Az első napok-hetek a megérkezéssel, illetve az élethez szükséges, sürgős dolgok intézésével, adminisztrációval teltek, úm: bankszámla, adószám, jogosítvány, lakással kapcsolatos dolgok, autó, mindenféle bejelentkezés, gyerek iskolája, egyenruha, ilyenek.

Mivel már voltunk itt, nem ért (akkora) sokként az élet ára, de azért durva. Na.

Amikor kicsit tisztultak a dolgok, volt időm megfigyelni az itteni motoros társadalmat, és alapvetően igaz, amit Ausztráliára mondanak: itt minden, de legalább is nagyon sok minden pont fordítva van. Kezdjük ugye azzal, hogy az út rossz oldalán vezetnek.

Ausztrália napos, meleg éghajlatú ország/kontinens, Queensland állam, és ezen belül az a környék, ahol vagyunk, meg kifejezetten kétévszakos: május-szeptember között van a "hideg" évszak, amikor 16-18 fok körül van nappal, és éjszakára is leesik 12 fok körülire a hőmérséklet, és viszonylag gyakran esik. Kifejezetten hidegnek számít, ha 15 fok alá esik 1-2 napra - ezt az időszakot akár évekig is emlegetik.

Szeptemberben kezdődik, majd jön kb. novembertől az igazi, őrült nyár, 30-35-40 fokok, egészen februárig, amikor már inkább a kellemesebb 28-30 fokok repkednek, és sokszor felhős az ég.

Én emiatt azt gondoltam, hogy a motorozásnak itt aztán akkora, de akkora hagyománya van, hogy majd nem győzöm kapkodni a fejem... Hát nem.

Elment a motor, az új tulaj lelkes és törődő, a nappalijában szállásolta el tavaszig.

Én most elutazom, aztán ha megint lesz Ducatim, akkor re.