...a paradicsomléhez
Az a baj a teremgarázsokkal, hogy az ember akarva-akaratlanul kapcsolatokat épít ki a szomszédaival. Mármint a garázsszomszédaival. Ez hatványozottan igaz az olyan környékre, ahol én lakom, és ahol egyáltalán a garázshely, mint olyan, egy mesebeli fogalom - mindenki hallott már róla, de látni nem látta még. És ha van, csak öröklés útján kapható meg. A mi környékünkön (Bp. belváros) egy garázs még azelőtt elkel, hogy a tulajdonosa eldöntötte volna, hogy eladja. A garázstulajdonosok így egy külön kasztot képeznek, egyből tegezik egymást (szervusz, kérlek), és nagyon nagyon segítőkészek, bennfentesek és okvetlenkedők.
Na, az én motorom is egy ilyenben áll, jelenleg már olyan szinten szétkapva, hogy "öröm" ránézni. A szombat délelőttömet arra szántam, hogy amíg a család a kultúra oltárán áldoz (színház), én leszedem a farokidomot.
Előtte a youtube-on tájékozódtam, szerencsére számtalan videó van fent a tail chop-ról, azaz a farokidom rövidítésről. Ebből egy amerikai srácé tetszett a legjobban, mert ő nem azzal kezdte, hogy oké, bontsuk szét a fél motort, hanem azzal, hogy a youtube-on lévő videókkal szemben NEM KELL szétszedni a fél motort ahhoz, hogy farokidomot tudjunk cserélni. Király.
Összeszedtem a szerszámaimat, a kisbótba beszereztem a szokásos literes lájtkólámat, és talpig tréningben lecsoszogtam a kiváltságos kis birodalmamba - a garázsba.
Miután szétpakoltam minden cuccom az alant látható kis szerszámos fészekben (gy.k. a kocsim csomagtartója), megjelent Pista bá, a garázsmester (gondnok), hogy miújság-miújság, mire készülök.
Mondtam neki, hogy szerelem a motorom - apropó, húzza már ki nekem a hosszabbítót, tölteni kéne amúgy is az akksit. Hogyne hogyne, jött a válasz, de ha már itt vagyunk, akkor igyunk már egy pohár bort, ő is szerelni jött a garázsba (a világítással voltak mostanában gondok), úgy jobban fog esni a meló. Igyunk, mondtam rövid gondolkodás után, abból baj nem lehet. Ittunk, finom házi kadarkát hozott magával, szerelgetés közben ketten elfogyasztottunk egy literes üveget.
A farokidom eltávolításához nem feltétlenül szükséges, de jól jön, ha legalább az egyik kipufogót lekapjuk. Nem nehéz, egy csavar és 1 rugó az egész, nekem meg amúgy is le kellett szedni. Aztán persze levesszük az ülést, majd az alábbi képen látható három csavart szedjük ki - ezek a rendszámtábla mögött vannak.
Ezután jön az ülés alatti négy darab csavar - ezek oldásához két imbuszkulcs kell. Amint ezekkel megvagyunk, az egész farokidom szépen lehúzható, már csak a kábelek tartják. Az index kábeleket kipattintjuk a helyükről, majd jön a zárszerkezet bowdene, amit szintén ki kell szedni a helyéről.
Itt tartottam, amikor elfogyott a bor, Pista bá néhány katonatörténet közben - melyek elmesélése során megtudtam, hogy Erdélyből szökött még a 80-as évek elején, de azóta is van egy viszonylag nagy földje ott, amit rendszeresen művel - megemlítette, hogy ő bizony pálinkát is főz, és hogy kóstoljam már meg. A kadarkától már kicsit amúgy is zsongott a fejem, így rábólintottam, hogy hozza, megkóstolom. De tényleg csak kicsit, és tényleg csak kóstolunk! Boldogan elrohant.
796 és 1100 modelleknél az EVM szelep bowdene van még útban, ezzel óvatosan kell bánni. Ez az ülés alatti rész közepén lévő bumszli alján van. A bumszlit nem kell bántani, ám ahhoz, hogy a farokidomot el tudjuk távolítani, a bowdent ki kell szedni a helyéről. Először a kis műanyag védőelemet kell lepattintani.
Ezután a bowdent kézzel balra meghúzva, szépen kiszedhető a helyéről. Fontos, hogy mielőtt bármilyen okból gyújtást adunk a gépre, a bowdent tegyük vissza a helyére, vagy kapunk egy szép check engine lámpát, és gurulhatunk a szervizbe reseteltetni a rendszert.
Itt újból megjelent Pista bá, nehézkesen szuszogva cipelt egy nagy faládát, majd elégedetten lerakta a garázs beton padlójára. Na, mondta elégedetten, jöjjön szomszéd, igyunk!
Odamentem, és elszörnyedtem. Pista bá, mondtam, arról volt szó, hogy kóstolunk, ez meg itt 6 demizson. Büszkén mutatta, hogy a 6 demizsonban van 5 féle pálinka (szilva, körte, málna, alma és barack), a hatodikban pedig paradicsomlé. Házi, ő tette el, vagy 70 litert az idén.
A kóstolás úgy ment, hogy előbb egy 2 centes kortyi a pálinkából, megvárni, amíg leér és beérik az íze - csettintés, jólesett -, majd utána küldtünk egy pohárka borsozott paradicsomlevet. Ilyen finomat életemben nem ittam, de a lábam kezdett gyurmává válni, zsongott a fejem, és ölni tudtam volna egy cigiért, bár lassan már egy éve, hogy leszoktam.
Melyik volt a legfinomabb? Talán a szilva... Na akkor abból igyunk még egyet. Megvolt, Pista bá elégedetten dörmögve vonult be a kuckójába, én meg visszatántorogtam a motorhoz, és lerogytam a kis sámlimra. Mi lesz itt, ha megjön a nejem, még nincs dél és mattrészeg vagyok. Evvan.
De szerencsére a munka dandárjával megvoltam, már csak a hátsó lámpa zsinórját kellett kipattintani a helyéről, és szépen lejön a farokidom szükséges része - anélkül, hogy a teljes hátsó részt lebontottuk volna.
Voila!
...és itt az említett youtube videó, segítségül.
