Ott tartottam, hogy a számos akadály ellenére úton voltam Olaszország felé, javított felnivel, elektronikusan is működő utánfutón a megfelelően rögzített motorral.
Az út nagyjából eseménytelen volt, a gyári navigáció TMC (forgalomfigyelő) rendszere az osztrák határhoz közeledve életre kelt, és küldte a figyelmeztetéseket az útvonalat érintő torlódásokról, balesetekről, alternatív útvonalakról. Közbevetés: itthon ez miért nem működik...?
(Kifejezetten bunkó sofőröknek tartom egyébként az osztrákokat, talán még a magyarokon is túltesznek. Síelni szeretek náluk, fantasztikus vendéglátók, jó a konyha, szépek a pályák, sötöbö, csak az utakon hülyülnek meg. Sík bambán és paraszt módon közlekednek, akár a románok, vagy az ukránok. Ezért konkrét élvezetet jelent, amikor bosszanthatom őket, és a tereléseknél volt is alkalmam rá, ehhe ehhe.)
Az út teljesen eseménytelen volt, tempomattal 115 km/h, végig autópálya az utolsó 70-80 km kivételével, ami kőkemény hegyi szerpentin. Na, ott hasznát vettem az automata váltó kézi üzemmódjának, és kellett a bömös 177 lóereje, hogy utánfutóval, motorral együtt eljussak a szállásig, illetve elsőként addig az étteremig, ami Nova Levante és Cavallese között volt félúton, az erdőben. Itt vártak rám a srácok, és mivel már telefonon leadtam a rendelést, a pármai sonkás pizzám is a sütőbe készítve feküdt szépen.
Zaba után visszakanyarodtunk a szállásra, lecuccoltunk, aztán szunya.
Másnap reggel gyors reggeli, motorok átnézése, részemről kis tisztogatás, tanktáska megtöltése, aztán gyia vissza a vendéglőbe egy gyors kávéra, ugyanis az első napi túra útvonala pont arra vezetett el.
A kávé és a friss - a vendéglő mellett csobogó - forrásvíz megivását követően mentünk tovább. Beértünk Cadine-be, ahol némi forgolódás után megálltunk térképet böngészni, majd Ádám motorja nem indult el többet. Némi lamenta után megállapítottuk, hogy nagy valószínűséggel a 7 (hét!) éves akku mondta be az unalmast. Egy rövid, ám annál szórakoztatóbb szópárbajt követően (én mondtam hogy cseréld le bazdmeg, de a szerelő aztmondta hogy jóezmég bazdmeg, miafaszért spórolsz tízezer forinton bazdmármeg, nemspórolok deha akkor még jóvolt...) eldöntöttük, hogy akkor új akku kell. Szerencsére kb. 2 km-re onnan, ahol álltunk, volt egy motoros bolt, ahová Ádám gyorsan el is rongyolt Lajos Tuonojával, mi addig meg letelepedtünk egy szép kis ivókút mellé az árnyékba.
10 perc múlva Ádám visszaért, hogy lesz akku, de csak szieszta után. Akkor volt 12:10, a szieszta 14:00-ig tart. Sirály. Mit csináljunk addig? Mondjuk jó lenne szerszám is az akkucseréhez, úgyhogy tipli vissza a szállásig, erőltetett menetben. Megszavaztuk, hogy Lajos marad, Ádámmal megyünk. Mentünk. Majd vissza. Majd el az akkuért. Majd beraktuk az akkut. Se kép, se hang. Basszameg. Bikázni kéne. Á minek, gurulj be vele, majd beugrik az. Beugrott. Mentünk tovább.
Itt a videó is, isteni volt, első napra főleg a gyors, viszonylag könnyebb túrát választottuk, a többi napon már keményebb utakra merészkedtünk, de hát azt majd egy következő postban.
-> folyt.köv <-
