Szóval hogy milyen motorok is vannak errefelé.
Akárcsak autóból, motorból is a helyi és/vagy közeli gyártású modellek dominálnak erősen, azaz a japán, indiai, koreai márkák (motorokról fogok írni, nem robogókról). Honda, Yamaha és Suzuki minden mennyiségben. Elvétve Hyosung.
Az európai modellek ritkák, és erősen luxus kategóriákba tartoznak, és nem csak maga a gép, hanem a fenntartás, szerviz, esetleges javítás is.
Mielőtt kijöttem, eltökéltem, hogy az úr pokolban is úr, ha már otthon BMW-m volt, itt is az lesz.
Persze nem új, hanem 10-12 éves e39-es 535 és 540 bimmerekkel szemeztem. Nagy blokk, V8, isteni hang és erő... Gyönyörű állapotban, 10-12 ezer AUD körül. Az itteni utak tükörsimák és szuper minőségűek, így futóművel nem lesz sok gondom, a többi meg csak a kopó-fogyó. Aha.
Amint később kiderült, egy ilyen autó rendes szervizköltsége - ha nincs semmi különös -, felülről verdesi a 2000 dollárt, és ha valamit hozatni kell, akkor igencsak megszalad a ceruza, ráadásul elég hosszú a várakozási idő. Szóval BMW felejtős. Dízel itt ráadásul nem divat, főleg a BMW nyomatja a 320-520 modelleket.
De a motoroknál tartottunk.
Rövid ittlétem alatt egyszer hallottam csak a jellegzetes Desmo hangot, egy piros monster röfögött el a tengerparti úton, fensőbbsége teljes tudatában. Azóta ez volt az első és utolsó Ducati, amit utcán láttam, ma reggel meg futás közben egy kék-fehér MV Agusta Brutale zümmögött a piros lámpánál. Ennyit az európai gépekről.
Viszont pár napja az egyik hivatalból visszafelé indulván - a bürokrácia azért még itt is megérdemelne egy külön bejegyzést... - rossz helyen fordultam ki egy körforgalomból, és amíg a visszautat kerestem, arra lettem figyelmes, hogy motorok tömkelege parkol az utak mentén. Mennyország! Illetve... csak a helyi motorkereskedői-negyed. Ugyanis itt ezeket igyekeznek egymás közelébe terelni, gondolom azért is, hogy a sok bűnöző-drogdíler-csecsemőgyilkos egy helyen legyen, ha egyszer lecsap rájuk a SWAT team, vagy annak az itteni megfelelője.
Szóval Honda szalon, KTM, BMW, Suzuki.... és hirtelen az ismerős piros jel: Ducati. Megálltam, kiszálltam, és gyönyörködtem. A szalon az európai, és ezen belül főleg az olasz modellekre szakosodott, mert az óriás Ducati felirat alatt azért ott volt az MV Agusta és a Moto Guzzi felirat is. Meg valami számomra ismeretlen márka neve, valami Trump, vagy Trimph.... sosem hallottam róla...
Szépen sorakoztak a Diavelek, mindegyiken (!) a sárga Sold felirat, Multistradak, 696 ill. 695 monsterek (sárga L betűvel, azaz learner-approved gépek), Panigalék. Kabátok, sisakok, nadrágok, minden, ahogy az egy rendes motorboltban illik.
Pár perces nézelődés után lépett hozzám egy értékesítő, szokásos ausztrál kedélyességgel érdeklődvén hogylétem, a mai napom, és a szándékaim után. Egyébként nem szabad félreérteni, ezek csak udvariassági körök, ha nem azt válaszolod, hogy "lovely, and how about your day?", hanem mondjuk elkezded ecsetelni a problémáidat a gyerek reggeli iskolába indulása körül, értetlen tekintet, és kissé hideg "I see" a válasz.
Naszóval elmondtam, hogy ex-ducati tulajként csak nézelődöm, az új monster érdekelne leginkább. Hát igen, április-május felé várható. Mennyiért? Hivatalos ausztrál ár még nincs, de olyan 23-24 ezer körül várják. A sima 1200-est. Paff. 1200S? Hát az kb 15-20%-kal lesz drágább. Aham. És miért van itt, hogy nem látok az utcán nem hogy Ducatit, de úgy motort sem? Jaa, hát itt sok a motoros, de városban nagyon kevesen használják. Van, aki ingázik vele, de inkább csak hétvégén veszik elő, és túrázgatnak a környéken. Vannak jó kanyargós útvonalak? Hogyne, rengeteg, és már sorolja is a netes oldalakat, ahol számtalan környékbeli, rövidebb-hosszabb túraútvonal leírása található. Great. Akkor csak nézelődöm. Tessék, a "Sold" feliratú gépeken kívül bármire rá is ülhetek.
Aztán inkább kisomfordáltam, nem fájdítottam tovább a szívem.
